Évek telnek el, és a Marsról folyamatosan jönnek az új képek. Bár a szenzációs leletekkel a hivatásos tudósok egyáltalán nem foglalkoznak, legalább annyi eredmény születik, hogy az amatőr felfedezők számára továbbra is érkezik információ, vizsgálnivaló a vörös bolygóról.
A Curiosity Sol 952-es képén Martine Grainley egy kisebb tárgyat vett észre, mely vonalainak ívét tekintve valószínűleg nem természetes eredetű. Annál is inkább helytálló ez a feltevés, mivel erózió nyomai - már amennyire a gyenge minőségű felvételen kivehető - nemigen látszanak rajta. Grainley szerint a tárgy színéből és állapotából ítélve akár aranyból is lehet. Mindezt persze csak egy másik - esetleg élesebb - kép készítésével lehetne megerősíteni, de úgy tűnik, hogy a rovert nem küldték közelebb a helyszínhez további felvételek készítése okán.
A felfedező közzétette a NASA weboldalán található forrás linkjét is, de a könnyebb ellenőrizhetőség kedvéért, ezt itt lentebb bárki felkeresheti.
A képen látható angol nyelvű idézet Grainleytől: "Az aranyból készült tárgyak sosem szennyeződnek vagy öregednek el." - Az eredeti mondat rímel is, ezt sajnos nem állt módomban ugyanúgy visszaadni.
A NASA link ahol az eredeti kép fellelhető:
Kősivatag a Marson és még mindig azok a furcsa kövek....
Hozzászokott már a szemünk ahhoz, hogy a negyedik planéta gyakorlatilag egy száraz sivatag, sok-sok homokkal és kővel. Viszont időről-időre szembetaláljuk magunkat olyan alakzatokkal, melyek könyörtelenül meghazudtolják a természeti erők felszínalakító képességét.
Sokszor fejtegettem már ezen -és más- fórumon, fórumokon, hogy vannak olyan formák, melyeket a természet, vagy a véletlen nem formál meg, mert egyszerűen képtelen rá. Hadd magyarázzam meg. Egy sík, és a talajjal 90 fokot bezáró függőleges falat nem lehet például természetes eredetűnek tekinteni, hiszen az eróziós erők ilyet nem építenek fel, éppenhogy az ellenkező irányba hatnak. Tehát a lekerekítés, a felületek minimalizálása, egyenes vonalvezetés és pontos szögek zárásának hiánya a természet erőit jellemzi. Mindazonáltal nem szabad sosem kizárni semmilyen lehetséges magyarázatot, mielőtt továbbgondolunk valamit.
Példának okáért sokszor láthatjuk azt, hogy az elemek igenis össze tudnak állni - főleg a talajszint alatti kőzetmozgások és nyomás következtében - olyan idomokká, melyek határozottan rendelkeznek 90 fokos élekkel, sarkokkal. Ilyeneket a Földön bőven lehet találni. Nézzünk csak meg egy kristályszerkezetet a következő képen, vagy egy bazaltformációt, melyet Írországban találhatunk:
A fenti képen látható a pirit kristály, mely tökéletes kocka alakot vesz fel.
Íme a bazaltoszlopok, természetes eredetű formák:
Valóban lenyűgöző az, amit a geológiai erők létre tudnak hozni. Mégis, nem húzhatjuk rá minden a megszokottól eltérő formára a természetes úton létrejött jelzőt, ha az az alapos vizsgálat után nem állja meg a helyét.
A következő fényképen a Perseverance SOL 1058 - as képkocka egy részlete látható, Neville Thompson letöltéseiből. A kép GIGAPAN linke itt elérhető:
A középen látható két nagyobb darab követ összeköti valami. Érdekes a barázdáltságuk, valamint a két nagyobb és párhuzamos nyílásszerűség az egyiken. A bal oldalin szintén lyukszerűságek vannak egymás mellett, ugyanolyan méretben. Bár a kép nem a legjobb felbontású - tehát nem tudunk minden részletet tisztán kivehetően megfigyelni rajta - azt azért szemlélteti, hogy nem mindennapi lelettel van itt dolgunk.
Próbáljuk meg egy jobban kinagyított változaton megfigyelni a vonalakat:
Sajnos a nagyítás a felbontás kárára megy, de így is látszik az, hogy nem a megszokott szélfújta kövekkel van dolgunk.
Zárásképpen egy érdekes anomália ugyanarról a képről. Lehet technikai hiba is, hiszen ki hallott már átlátszó homokdűnékről?
Furcs, ahogy a kődarab a homokdűne "fátyla" alatt is látható marad. Mindez a vitatott kép bal oldalán helyezkedik el, a belógó homályos toronyszerűség a rover egyik kamerája. Jóhiszeműen feltételezzük azt, hogy talán ez okozta ezt a nem mindennapi hibát, és nem a felvételek manipulációival van dolgunk...
Rengeteg érdekes dokumentáció vár még feldolgozásra. Sajnálatos az, hogy eme nem mindennapi leletek elkerülik a NASA kutatóinak figyelmét, de az is, hogy a nyilvánossághoz sem jutnak el. Remélhetőleg ez a trend egyszer majd változni fog és sokkal több információ jut majd el a publikumhoz.
A Marsfigyelő hamarosan újabb érdekességekkel jelentkezik!
